1962-ben az amerikai Candid Camera tévéműsor „Face the Rear” címmel sugárzott egy részt. Színészek beléptek a liftbe, és a hátsó fal felé fordultak, a gyanútlan utasok pedig gyakran szintén megfordultak. Vicces, emlékezetes és széles körben megosztott. Ugyanakkor hétköznapi bemutató, nem tanulmány: nevetésre vágták, és nincs számadat arról, hányan nem fordultak meg. Mit mondanak tehát az ellenőrzött kísérletek?
Három vonal és egy szobányi magabiztos idegen
laboratóriumi megállapítás1951-től Solomon Asch arra kérte a résztvevőket, mondják meg, melyik három vonal egyezik meg a referenciavonallal. A válasz nyilvánvaló volt, de a szobában lévő többiek beavatottak voltak, akik néha ugyanazt a téves választ adták. A kritikus próbákon a résztvevők nagyjából az idő harmadában követték a csoportot. Körülbelül háromnegyedük legalább egyszer alkalmazkodott, körülbelül egynegyedük pedig soha.
A részlet, amely ritkán kerül a címlapra: amikor csak egy beavatott adta a helyes választ, a konformitás jelentősen csökkent. Rod Bond és Peter Smith 1996-os metaanalízise szerint az Asch-típusú kísérletekben a konformitás az Egyesült Államokban az évtizedek során csökkent, és a kollektivistább kultúrákban általában magasabb volt.
Kutatási korlát: főként fiatal férfi egyetemisták az 1950-es évek Amerikájában, triviális feladat megítélésével
Engedelmesség, és amit az archívum később megmutatott
laboratóriumi eredmény · vitatott részletekStanley Milgram 1963-as, Yale-en végzett kísérlete szerint 40 férfi közül 26 folytatta a hamis áramgenerátoron a maximális, 450 voltos szintig, amikor a kísérletvezető ezt kérte. Ez a „hétköznapi emberek engedelmeskednek a parancsoknak” rövidítésévé vált. Kevésbé ismertek Milgram számos változatai: az engedelmesség csökkent, amikor a kísérletvezető telefonon adta az utasításokat, vagy amikor más „tanárok” megtagadták az együttműködést.
A Behind the Shock Machine (2012) című könyvben Gina Perry áttekintette az archívumot, és leírta a forgatókönyvtől való eltéréseket, valamint azokat a résztvevőket, akik kételkedtek abban, hogy az áramütések valódiak. Jerry Burger 2009-es részleges megismétlése, amely etikai okokból 150 voltnál megállt, továbbra is magas arányú folytatást talált. A nyomás valós; a pontos százalékok bizonytalanabbak, mint amit a tankönyvek sugallnak.
A bámészkodó-történet, amely az elmesélések során nőtt
„38 tanú nézte végig Kitty Genovese halálát, és nem tett semmit.”
Az 1964-es New York Times beszámoló az esetet a városi közömbösség példabeszédévé tette.
Eltúlzott számok, valós laboratóriumi hatás
Rachel Manning, Mark Levine és Alan Collins 2007-es cikke amellett érvelt, hogy a tanúk számát és passzivitásukat túlzottan felnagyították. Ezzel párhuzamosan John Darley és Bibb Latané 1968-as laborkísérletei valóban kimutatták, hogy az emberek kevesebbet és lassabban segítettek, ha úgy gondolták, mások is jelen vannak.
Ezután jöttek a valós helyzetekről készült felvételek. Richard Philpot vezette 2020-as tanulmány amszterdami, lancasteri és fokvárosi nyilvános konfliktusok CCTV-felvételeit elemezte. Az esetek mintegy kilenc tízedében legalább egy bámészkodó közbeavatkozott, és annak esélye, hogy valaki segít, nőtt a jelenlévők számával. Mindenki kevésbé érezheti magát felelősnek, de a tömegben több lehetséges segítő van.
A börtönkísérlet mint figyelmeztető példa
gyenge bizonyítékA Philip Zimbardo vezette 1971-es stanfordi börtönkísérletet hat nap után leállították, és gyakran idézik annak bizonyítékaként, hogy a szerepek kegyetlenné tehetik az embereket. 2019-ben Thibault Le Texier levéltári elemzést közölt az American Psychologist folyóiratban, amely szerint az őröket szigorúságra tanították. Alex Haslam és Stephen Reicher BBC-börtönkísérlete (2002) egészen más csoportdinamikát mutatott. A legóvatosabb értelmezés szerint ez egy drámai bemutató volt, nem kontrollált kísérlet.
A társas befolyásolásban gyakran az számít, kinek a hangja súlya van. Egyetlen ellenvélemény is megváltoztathat egy szobát.
Megfigyelési feladat
Sorban állva vagy váróteremben figyelje meg, mi történik, miután valaki elővesz egy telefont, feláll vagy ránéz az órára. Számolja meg, hányan követik, és hányan nem. Mindkét szám számít.
Mit vigyél magaddal
A csoportok nyilvánvalóan befolyásolnak minket, de ez a befolyás feltételekhez kötött. A szövetségesek, a tekintély jelenléte, a kultúra és az, ahogyan az emberek értelmezik a helyzetet, mind változtatnak a kimeneten. A klasszikus kísérletek kiindulópontként továbbra is értékesek, különösen akkor, ha a későbbi kritikákkal és valós adatokkal együtt olvassuk őket.